Szombat esti történetek

Szép volt az éjjel!
Az volt?
Hatalmammal éltem!
Az volt?

Új nap az égen.
Ő kegyetlen.
Új gondok égnek.
Nyomasztanak engem.

Lelkemből egy része elveszett.
Ha! Köszönt az élet!
Ez lenne egy új kezdet!?
Tapostam és téptem.

Az illata még a szobában.
De még ennél is rosszabb,
még ha elfog is az utálat,
hogy vagyok már a fogja!

Friss huzat az ágyon,
az ablak kirántva,
hogy a hideg hadd fájjon,
és múljon bűnösségem vádja.

Bemocskolva emléked!
Ó, hogy tudnék üvölteni.
Lenne már új eszmélet!?
Egyedül akarok lenni.

Vagy melletted,
gondolatokban úszva,
és érezni meleged,
hogy ember legyek újra.

Zokogunk hát,
elszakadva, egymástól távol.
S nem teszünk mást,
mint nézzük, az idő hogy számol.

Reményekkel elképzelni,
mit fest a jövőkép,
s magunktól megkérdezni,
vajon kik vagyunk még.

sobotnie historie wieczorne

piękna noc była!
naprawdę?
miałem siłę!
miałem?

jest nowy ranek.
jest okrutny.
inne są uroki
przytłaczają mocno i mocniej

rozpadł się kawałek mnie.
Ha! pozdrowienia od życia!
nowego coś się zaczęło!?
zdeptałem nas.

w pokoju wciąż jej zapach,
jak ja tego nienawidzę
jeszcze gorszym zdaje się,
że nie mogę powstrzymać swych rąk.

nowe prześcieradło położyłem natychmiast,
gwałtownie otworzyłem okno,
by zimny powiew
uczynił lżejszym mój grzech.

twoja pamięć zbrukałem,
mogłbym wrzeszczeć.
żądam nowego sumienia!?
chcę być z sobą sam.

z tobą razem,
unoszę się w myśli,
chcę twoją bliskość czuć,
człowiekiem znów być.

więc nadal jęczeć będziemy,
rozłączeni i daleko od siebie.
niczego więcej nie chcemy
niż pozwolić mijać czasowi

pełni nadziei czekamy,
co przyszłość przyniesie
i zastanawiamy się,
kim wciąż jesteśmy

saturday evening stories

samstagabend-geschichten

Schön war die Nacht!
War sie das?
Bei mir lag die Macht!
War sie das?

Neu ist der Morgen.
Erbarmungslos ist er.
Neu sind die Sorgen.
Drücken schwerer und schwer.

Ein Stück Ich ist zerronnen.
Ha! Das Leben lässt grüßen!
Etwas Neues begonnen!?
Trat uns mit Füßen.

Ihr Duft noch im Zimmer,
Wie ich ihn hasse!
Doch scheint’s noch viel schlimmer,
Dass ich nicht von ihr lasse.

Das Bett gleich frisch bezogen,
Aufgerissen das Fenster,
Auf dass die Kälte der Wogen,
Mich entlastet als Gangster.

Dein Gedenken zertreten,
Oh, wie könnte ich schrei'n.
Neues Gewissen erbeten!?
Will nur alleine sein.

Zusammen mit dir,
Mich in Gedanken erheben,
Dich nah bei mir spür'n,
Um wieder menschlich zu leben.

Da wimmern wir nun,
Getrennt, voneinander so weit.
Wollen nichts tun,
Als lassen verstreichen die Zeit.

Voller Hoffnung erwarten,
Was die Zukunft uns bringt
Und uns fragen,
Wer wir selbst wohl noch sind.